Hirdetés
Borsodi Bivalyok
- válogatott -
Írta: Kelemen Miklós   
2007. május 02. szerda, 16:32

Az elmúlt tíz évben mindössze egyszer fordult elő, hogy karunk kispályás fociválogatottja a legrangosabb egyetemi focitorna, a Borsodi Egyetemi Kupa (BEK) országos dönőjébe jutott. Április 27-én ismét sikerült véghezvinni ezt a bravúrt, méghozzá egészen magabiztos teljesítménnyel, hat győzelemmel és egy (!!) kapott góllal. Az ELTE Jogászválogatott így hosszú szünet után visszakerült az országos egyetemi labdarúgás legjobbjai közé.

A népligeti sporttelep sokak számára jól ismert műfüves pályái várták április 27-én, pénteken is a budapesti és pest-megyei egyetemek és főiskolák csapatait. A résztvevők nagy száma (48) biztosította ezúttal is a remek szinvonalat és a megfelelő kihívásokat, mivel csak a torna első négy helyezettje utazhatott a május 12-én, Debrecenben rendezendő döntőre. Mivel csapatunk tavaly igencsak leszerepelt, nem tettük túl magasra a lécet, különösen úgy, hogy az ellenfelek erejéről komolyabb ismereteink nem voltak. Az előző év őszén újra életre hívott válogatott keretében éppúgy szerepeltek alapítók (Bódai, Szentirmai, Barabás, Huszár, Orbán, Németh, Palojtay), mint a csapatba folyamatosan beépülő játékosok (Bozóki, Lehoczky). Egyetlen újonc, a tornán debütáló elsős Gubik Laci volt.

A pályasorsolás ezúttal sem kedvezett nekünk, hiszen a műfüves pályák helyett a hátsó, füves játéktereken kellett lejátszanunk csoportmeccseinket, ami tavaly igencsak komoly problémákat okozott. Szerencsére ez volt a nap egyetlen peches eseménye! A válogatott korábbi felállását és a csapaton belüli hierarchiát ismerve meglepőnek tűnhetett a szakvezetés által kigondolt alaptaktika és hadrend. A tradicionálisan két vagy három védővel játszó, keretében öt bekket tudó gárda egy hátvéddal (Bódai) és egy csatárral (Orbán) állt fel és közöttük a még egyetlen válogatottsággal sem rendelkező Gubik és az eddig legjobb indulattal is csak kispados vagy „féljogász” Barabás alkotta a derékhadat. A meglepő variációt mindenesetre elfogadta a vezetés diktátori hajlamaira és stílusára már szinte immunis tagság, így ez a négyes kezdett egész nap. 

A rövid, kétszer 10 perces játékidő és a futó óra alapvetően meghatározta a mérkőzések képét, mivel a hagyományos „rúgd be majd rúgd ki” taktika ezúttal is jellemző volt. A csúszós és gyors pályákon, szerencsére érvényesült az alacsony súlypontú és gyorsan mozgó játékosokra épülő taktika. Az első mérkőzést Orbán duplájával hoztuk, a másodikat egy szenzációs, 3-0-ás első három percet produkálva szintén behúztuk. Góllövőink ezúttal Orbán, Barabás, Gubik és Bódai voltak. Mivel az első kettő jutott tovább, a harmadik derbi lényegtelen is lehetett volna, a keresztbeverések miatt azonban erre a találkozóra is oda kellett figyelni. Ezúttal is Orbán nyitott, majd Bozóki tette biztossá a megszerzett előnyt. Orbán három meccsen (és kb. 20 perc alatt) elért négy gólja mindent elmond. Az egymást váltó, egyszemélyes védelmek Bódai és Szentirmay szinte védenivalót sem hagytak a kapusnak. A két motor: Gubik és Barabás fáradhatatlan volt, a méltatlanul rövid játékidejüket példásan viselő cserejátékosok pedig folyamatosan frissen tartották a csapatot.

Továbbjutásunkkal a legjobb 24 csapat közé kerültünk. Ellenfelünk egy csoportmásodik csapat, akik ellen először kicsit akadozott a gépezet, de Bódai harmadik nagyszerű felfutásával hetest harcolt ki, amit Szenirmay primitív brutalitással vágott a léc alá. A mérkőzés második félidejében nyújtottuk talán a torna leggyengébb teljesítményét, de az alapembereket könyörtelenül pihentetni kellett és a legszigorúbb céltudatossággal kellett játszani. Tudtuk ugyanis, hogy továbbjutásunkkal a mezőny egyik legjobb csapatával, az eddig négy győzelemmel és 18-0 -ás (!) gólkülönbséggel masírozó Nyam-Nyam gárdájával kell játszanunk.

Ellenfelünk már első ránézésre is igazolta hírnevét. Egy szenzációs kapus előtt négy egykilencvenes torony sorakozott. A könnyűlovasság próbált tehát szembeszállni a nehéztüzérséggel. Éreztük, hogy ez lesz a nap legnehezebb csatája. A társak az ellenfél látványától megrészegülve kétségbeesetten idézték egymásnak az ismert slágert: „ugye eljösz még, ha hallod majd az elefánt-dübörgést”. Sajnos hiába küzdöttünk derekasan egy gyors egyérintős akció végén a jóétvágyúak megszerezték a vezetést. A csapatvezetés az ellenfél barlangi trolljaival szemben ekkor vetette be titkos fegyverét, saját birodalmi lépegetőjét: Szentirmayt. Az egyetemi berkekben csak Makkosként ismert FEB-elnök, a rá jellemző pókerarccal állt egy szabadrúgásnál a labda mögé, majd a bután kinyíló sorfal között ellőve irdatlan nagy gólt szúrt a csodakapusnak. Ezt követően megpróbáltuk a győzelmet kicsikarni, több helyzetünk is volt de a végén maradtak a hetesek. A lebonyolítás furcsaságából adódóan ekkor már tudtuk, hogy nagy baj nem lehet. A 12 párból ugyanis 6 értelemszerűen továbbjutott, mellettük pedig további két legjobb vesztes is. Az 1-1 után gyanítható volt, hogy legrosszabb esetben is utóbbi kettőbe bekerülünk. A hetespárbaj azonban minden várakozást felülmúlt. Orbán és Szentirmay saját büntetőjüket belőtték, az egész meccsen brillírozó Németh Márton pedig két hetest is hárított. Az első három meccsen szinte munkanélküli hálóőr ezzel végleg kinőtt a cserekapus skatulyájából, a válogatott vitathatatlan alapembere lett.

A legjobb négy közé kerülésért még egyet kellett nyernünk. Ez a csata a vártnál jobban alakult, igazi jutalomjáték volt. A 2-0-s győzelem nem is tükrözi hűen a teljesen elfáradt, csere nélkül játszó ellenfélel szembeni fölényünket. A két gól szerzője a nap végére belelendülő (felébredő?) Huszár volt, aki ezúttal is a kocsmákban és focipályákon egyaránt védjegyévé vált duplával örvendeztette meg csapatát. Ezen a napon csapatként és egyénileg is a legjobb formáját mutatta a válogatott. Hat mecsen egyetlen gólt kaptunk, heten is tudtak gólt lőni és az utolsó három meccset egyaránt a papíron kiegészítő emberek nyerték meg a kezdők folyamatos jó játéka mellett. Az év legrangosabb focitornáján az ország legjobbjai közé kerültünk, a kari labdarúgás elmúlt négy évének legnagyobb sikerét aratva.

{mosimage}

 
ambi.jpg
csapatkep (51).JPG
Oldalainkat 54 vendég böngészi