Hirdetés
Jogászválogatott: Szép volt fiúk!
- válogatott -
Írta: Kelemen Miklós   
2008. február 22. péntek, 11:49

Vereséggel zárta, mégis emelt fővel fejezhette be karunk válogatottja a Mérnök utcai kispályás labdarúgó bajnokságot. A legjobb összeállításában felálló gárdának mindenképpen nyernie kellet volna az első hely megszerzéséhez. A taktikusan és fegyelmezetten játszó ellenfél azonban könyörtelenül kihsználta a végig az eredmény után futó csapatunk hibáit, így ezúttal maradt a második hely.

 

ELTE ÁJK – Furik 2-4 (0-1) 

ELTE ÁJK: Németh - Bódai, Palojtay- Huszár, Gubik- Orbán; Csere: Bánk, Barabás, Lehoczky

Gólszerzők: Bánk, Bódai 

Az első hely megszerzéséért vívott mérkőzés fontosságát ezúttal mindenki felismerte. A válogatott valamennyi tagja félretette egyéb kötelezettségeit, ki a síeléséről érkezett, mások otthonról uraztak fel. Ennek köszönhetően a beteg Futó Balázs és a kapusok: Szombati és Fischer kivételével minden alapemberre számíthatott a csapatvezetés. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen a bajnokság legerősebb csapatával mérkőztünk és a rosszabb alapszakaszbeli eredmények miatt csak a győzelem jelenthetett elsőséget.

A gondokat tetézte, hogy már az ötödik percben hátrányba kerültünk egy távoli lövés nyomán, így a hátralévő harmincöt percben lényegében futottunk az eredmény után, ami folyamatosan legalább két gólnyi távolságra volt. Nem tehettünk mást, mint a három cserében rejlő lehetőségeket kihasználva nagy iramot diktálva kapujához szegeztük az ellenfelet, ez a csapat azonban elég labdabiztos és taktikus volt ahhoz, hogy lezárja a területeket, kivédekezze az emberhátrányos helyzeteket. Szinte percenként sikerült három a kettő ellen, vagy kettő az egy ellen szituációkat teremteni, úgy azonban nagyon nehéz támadni, hogy az ellenfél kapusának nem lehet gólt lőni. Márpedig ezen a mérkőzésen csak üres kapuba gurításból tudtuk bevenni az ellenfél hálóját, kapussal védett kapura lövésből nem. Az ellenfél pedig a mérkőzés szempontjából legjobb időpontokban lőtte a kontráiból a gólokat. A második félidő elején már kettő-null volt oda, és éppen, hogy Bánk Levi egy kapusról lecsorgó labdát begurított, már be is kaptuk a harmadikat.

Az utolsó tíz percre még mozgósítottuk az utolsó erőtartalékainkat. Gubik jött vissza középhátvédként irányítani, megpróbáltuk a pályát széthúzni, Bódai egy gyönyörűen kijátszott akció végén a kapu szájából gólt is szerzett. Jött azonban ismét a gyors válasz, kialakítva a 4-2-es végeredményt.  

Furcsa dolog a foci. Furcsa, hiszen mindenki aki látta a csapat előző tíz meccsét megerősítheti: most játszottunk a legjobban, a legnagyobb szívvel, akarattal. Mégis most volt a legkisebb esélyünk volt a győzelemre. Persze a titok nyitja azért könnyen felfedhető: jó volt az ellenfél. Valóban nehéz úgy gólt lőni, hogy két, hatos vonalra beálló védővel és egy mindent hárító kapussal az ellenfél majdnem az összes előnyszituációt le tudja védekezni. Nehéz úgy támadni, hogy csak a gólvonalról gurításig kijátszott akcióból tudsz gólt lőni, ráadásul te kapsz hátul négyet.Azonban ha nagy céljaink vannak, tudomásul kell venni, hogy ezeket a nehézségeket is meg kell oldani. A kapusnak le kell húznia a rolót (mint tavaly a borsodin, amikor 11 meccsen 2 gólt kaptunk) elöl pedig a biztos gólig kell játszani. Van még idő, lehet még javítani sok mindenen.  Ez a hozzáállás, szemlélet és lelkesedés azonban nagyon sokat érhet a tavaszi Borsodi Egyetemi Kupán, ahol talán még a tavalyinál is merészebb célokat fogalmazhatunk meg.    

 
hamza.jpg
3csapatkep (11).JPG
Oldalainkat 77 vendég böngészi