Hirdetés
Mezey Virágok - NDK
- egyéb -
Írta: Hidvégi Fanny   
2008. december 03. szerda, 21:12

Borongós késő őszi idő. Sötétedik. Romos falak. Zúgó neonlámpák pislákolása mellett lépteinktől nyikorgó padló fel-felsíró hangja visszhangzik az ürességtől kongó folyosón. Höhö. Valójában hangsúlyozottan nőies kacagásunktól zeng az épület, melyet az ellenfél látványa váltott ki belőlünk.

Hivatalosan az Universitas Női Focibajnokságra érkeztünk, de a csapatok (kiváltképp a rend eljövendő őrnői, alias RTF) egyes tagjainak pályán nyújtott teljesítménye, de méginkább megjelenése leginkább Bódai Balázsra emlékeztetett bennünket, ami nem feltétlenül bók 22 év körüli lányok esetében. (Hogy fiúknál az-e, azt mindenki egyéni belátására bízzuk.)
Mellesleg a kupa későbbi győztese ellen minden, néha nem csak sportszerű, erőfeszítésük ellenére produkáltunk egy 0:0-ás második félidőt, az első játékrész eredményét pedig fedje jótékony homály.
Csapatunk erőssége, - ha ez nem lenne mindenki számára magától értetődő - a támadójáték, ez alkalommal is kulcsfontosságúnak bizonyult. Ennek megfelelően lőtt góljaink száma nem pusztán konvergált a nullához, el is érte azt. Finoman jelezném, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy öngólt sem rúgtunk. „Always look on the bright side of life”
Esetünkben örömre az iszonyatosan kemény összecsapás az EliTE ellen adott okot, melynek eredménye az az egyetlen pontocska, amelyet az este során szereztünk. No meg a felismerés, hogy mennyi előnye van annak, hogy lány létünkre tényleg nem tudunk focizni. Elsősorban az, hogy nekünk szurkoló barátaink egyszer sem küldtek el minket melegebb égtájakra egy-egy rossz mozdulat miatt, sőt anyukánkat sem emlegették egy nem tökéletesen eltalált lövés után, ami mellékesen jegyzem meg, végül gól lett. Kifejezetten irigylem ellenben tőlük az edzőjüket, aki többek közt az igen lelkesítő „Ha még egyszer ezt csinálod, pofán váglak!” szavakkal  motiválta fiait, akarom mondani lányait.
Srácok, ti viszont nagyon hiányoztatok, ugyanis az a cincogó hangon előadott „Virágok!” nem hangzott valami félelmetesen. Jó-jó, a pályára is kellettetek volna. Viszont az ott drukkoló fiúk közül Gergő (Kollai) lelkesedését mutatja, hogy néha emberi fül számára is hallható instrukciókat adott, ami nála nagy szó. Állítólag fejlődünk, úgyhogy igazán megérdemelnénk már egy mezt a közművkurtól…
Ha érmet nem is, de oklevelet kaptunk, még ha majdnem magunknak kellett is kitölteni. Lehet, hogy úgy jobban jártunk volna, mert mi legalább a nevünket le tudjuk írni helyesen. Az nyilván túlzott elvárás, hogy a labdarúgás hosszú ú-val szerepeljen. Nem, nem lettem elfogult a rendőrtisztisekkel szemben. Ezt bizonyítandó nem hagyhatom ki a minden bizonnyal btk-s, a tornateremben acélbetétes bakancsban fújó sporit sem. Neki köszönhetően életünkben először átélhettük, milyen érzés, ha ellenünk fújnak. A lányoktól az oklevél mellé kaptunk még egy kacsintással megspékelt szíves invitálást egy közös zuhanyozásra. Hogy elfogadtuk-e…?
Eddig sem volt gond a csapatszellemmel, de ezen a rendezvényen ismételten bebizonyosodott, hogy minket az egymás és a foci iránti szeretet tart össze és ez még egy 18:1-es vereséget (anno a Hamzától) is kompenzál, sőt.

 

És végül álljon itt a Karnak dicsőséget szerző, a kupán szereplő hölgykoszorú névsora: Bárdos Dóri, Dóra Nikoletta-Letti-, Hídvégi Fanny, Ilosvay Zsuzsi, Juhász Nóri
 
pussycat.jpg
csapatkep (42).jpg
Oldalainkat 53 vendég böngészi