Hirdetés
Nosztalgiasarok
- egyéb -
Írta: Futó Balázs   
2009. március 25. szerda, 11:31

Jogászfoci retró


 

Folytatva múlt heti sorozatunkat, ezen szerdán is felelevenítünk két összecsapást a dicső múltból. Elsőként is 2004-ig nyúlunk vissza, amikor is az Apolitikusok a mai napig meglévő László-László-Katona tengelynek köszönhetően győzelmet aratott a 2007 nyarára feloszló Vörös Lobogó ellen. Az Apol ezen győzelmével a dobogóra is felálhatott a forduló végén. A mérkőzés képei ezúttal Dohány Gábor írása által elevenednek meg.

 

 

Vörös Lobogó – Apolitikusok 2–3 (1-3)

Vörös Lobogó: Klipcsák – Végh, Vaderna, Bihari, Kodela, Ujj-Mészáros Csere: Máté
Apolitikusok: Katona – László D., László B., Kötcsei, Gács, Káposztás

 

Gólszerzők: Vaderna, Kodela ill. Gács, László D., Káposztás

 

Nov. 19. Budapest 11. ker. - floridai hangulat... Azaz Ivant, Jeant, El Ninot meghazudtoló 120 km/h-s fuvallatok, jobbaknak orkánszerű széllökések és miami beachet idéző 5 fokos napfény és ragyogás. Good afternoon sunshine and happiness gondolhattuk volna SOKAN elvileg, ám valamilyen titkos hobbi/betegség is áldozatait szedte a kispályás foci sokat próbált vén rókái közül: ETR bűvölés! Gyors lefolyású 3-4 órás duhajkodás a lap nem megjeleníthető, a rendszert pillanatnyilag túl sokan használják stb.. feliratokkal. Na de sebaj, volt itt azért dörbi jó pár szerencsére, ami nem maradt el ezen okok miatt: ezek közül egy titokzatos máig ismeretlen algoritmus alapján a Lobogó – Apolitikusok, eredetileg sima 2-esnek ígérkező meccsre esett a választás!

Szerencsére nem kellett sokat fagyoskodni a sajtópáholyként funkcionáló padokon az első gólra várva, mert már a 3. percben megszerezte a vezetést a politológus gárda, Gács sallangmentes lapos Nistelrooyt idéző lövésével a még ébredező Lobogó védelme ámulatára. (0-1). Természetesen a gól igencsak „deklasszálódási frusztrációt” váltott ki a Lobogó csapatából és úgy döntöttek Bihari vezérletével, hogy az elmúlt három perc sikertörténetét megszakítva egyenlíteni óhajtanak. A hülye körmondatot lefordítva a Lobogó ezek után átvette a kezdeményezést és 4-5 komoly helyzetet is kidolgozott az első félidőben, amely ellen az Apol csak kontrákkal válaszolt. Érdemes megemlíteni Bihari és Vaderna helyzeteit, ám a lényeges igazán László Dávid „bombagólja” volt a 10. percben, ami épphogy eljutott a kapuig, amit a kavarodásban megzavarodott Klipcsák bepotyázott (0-2). A vörösék azonban,
mintha mise történt volna továbbra is reménytkeltően rohamoztak, nem estek össze, ám a 15. percben egy László-Gács összjáték már a sima meccsek hangulatát kezdte idézni, sakk-matt  (0-3). Az égieknek köszönhetően azonban a fagyhalált és a második félidő unalmát megelőzendő egy levágódó kísérlet után végre Vaderna javított a Lobogó helyzetkihasználásán a 18. percben egy közeli lövéssel, a reményeket életben tartva.

A második félidő nem hozott sok változást, továbbra is Gács-Káposztás kontrák, valamint Vörös Lobogó mezőnyfölény jellemezte a játékot, ám a gólok elmaradtak  a számtalan ígéretes helyzet és sistergős átlövés ellenére is. A végére Kodela azonban úgy gondolta, hogy kéne már egy lepasszolós, kényszerítős, háromszögelős, kijátszós, tetszetős gól, NANÁ hogy 2-3-ra módosította a BEAC nem létező kijelzőjén az eredményt, ami a hajrá színvonalát igencsak megdobta. Az Apol foggal-körömmel védte a három pontot jelentő vezetését, a Vörös Lobogó pedig mindent megtett az egyenlítésért, ami kis szerencsével nem is lett volna elképzelhetetlen csoda! Végülis „beigazolódott” a papírforma: hidegben ritka a látványos, jó meccs, és persze az Apol győzelem is. Mindemellett az Apolitikusoknak jobb teljesítményre lesz későbbiekben szükségük a komolyabb meccseken, hogy megmaradjanak az élmezőnyben, a Vörös Lobogónak pedig picit talán több szerencsére a biztos osztályozós hely érdekében!

 

Jók: Bihari, Kodela, Vaderna ill. Káposztás „Kápó” Attila és Gács

Dohány Gábor

 

A mai második tudósításunk szintén a Vörös Lobogó elestét idézi fel, ezúttal a Hamza Rostock elleni 4-3-as vereség formájában. A Hamza akkori sikeréből oroszlánrészt vállaló Kovács R., Horváth B., Várhomoki G., Várhomoki A., Kovács Z., Arányi hatos a mai napig riogatja a BEAC népét, sőt az Arányi bólintásai, vagy Balu halászásai nyomán a mai napig szentségelésre nyílik az ellenfelek szája (khm NSZK, JogÁSZ...) A fegyvert s vitézt, azaz a meccs történéseit a mai napon duplázó Dohány Gábor énekli. Íme hát 2005. márciusából a Vörös Lobogó - Hamza Rostock

 


Hamza Rostock – Vörös Lobogó 4–3 (1–2)

 

Hamza Rostock: Kovács R. – Varga I., Arányi, Horváth B., Várhomoki G. , Kovács Z. Csere: Várhomoki A., Dunai, Sás

Vörös Lobogó: Klipács – Vaderna, Bihari, Máté, Szlivka, Kodela. Csere: –

 

Gólszerzők: Várhomoki G., Horváth B., Kovács Z., Arányi ill. Kodela, Szlivka, Vaderna

 

Bevezetőnek: Nem tisztem másodévesként lelki „fröccsöt”, illetve, „odamondogatást” megfogalmazni az A-liga régi, kipróbált tagjainak, de picit elgondolkodtató volt a havazás miatt összeomlott forduló… Nem hiszem, hogy az átlagban póttalálkozókkal együtt 7-8 lejátszott meccsből e pénteken csak egyet lehetett megtartani a felsőházban, mert mindenki „nem tudunk kiállni, dolgozunk, síelünk, kutyát sétáltatunk, anyóst ünneplünk” indokokra hivatkozott és lemondta a találkozókat. Persze, tény és való, a pálya korántsem volt tökéletes, sőt talán egy kicsit sérülésveszélyes is, ezzel szemben a B-liga zöldfülű újonccsapatai szinte mind megjelentek, nekik is hideg volt, ahogy a szervezőknek, bíróknak is… akkor hogy is van ez? Tisztelet természetesen a kivételnek, és akinek nem inge az időjárás miatti „alibizés”, ne vegye magára…

 

Na hát akkor mint A-ligás tudósítás a választás a Hamza – Lobogó derbire esett egyéb találkozó nem lévén, ennek ellenére le a kalappal a két csapat előtt, gólgazdag izgalmas meccset hoztak össze. A pályáról csak annyit, hogy a 80%-át 4-5 centi vastag letaposott hó fedte, a 20%-ot pedig az 1 óra alatt megtisztított büntetőterület és oldalvonal tette ki. A körülmények jócskán rányomták maguktól értetődően a bélyeget az összecsapásra, mindenki csúszott mászott, ennyi becsúszós szerelést az őszi évad óta nem lehetett látni. A meccset a Lobogó kezdte jobban, Kodela és Szlivka rendre megélt a havas bitumenen felhozott labdákból. Itt is, ott is akadtak helyzetek emellett, rendre sikerült mindkét csapatnak megtalálni a védők közti lukakat, ám a szerencse eleinte a vörös-feketékhez szegődött: egy Kodela-lövés utáni kapufáról megpattanó labda Kovács Róbert hátáról a kapuba jutott. 0-1 „A szerdai felező buli nótafását, Várhomoki Gergelyt ennek ellenére mégsem fogta el a búbánat”, Klipács ártatlannak tűnő kirúgása ugyanis életveszélyessé sikeredett, a hetesnél ácsorgó előbbi csatárhoz gurította véletlenül a labdát, aki egy tetszetős lövőcsel után az elfekvő kapus mellett elgurított a 10. percben. 1-1. Ezek után még nagyobb lett az iram, háromszögelések és kényszerítők repkedtek egymás után, különösen említésre méltó volt Vaderna szabadrúgása, valamint Varga felfutás utáni messzi bombái. A félidő végére azonban megint csak a Lobogónak állt a zászló – eh, minő szóvicc –, az „Erasmus-jogász” Szlivka szerezte meg az ismételt vezetést csapatának egy kontra utáni bivalyerős közeli lövéssel. 1-2 a 17. percben. A szünet után érezhető volt, hogy itt még potyogni fognak a gólok, Kodela és Szlivka egyre több borsot igyekezett törni a németek orra alá, ám nehogy már unalomba fulladjon a játék, Dunai és Horváth egy baloldali kontra után mattolta az ellenfél védelmét sportközhellyel élve, és utóbbi egalizálta az eredményt a 25. percben egy kavarodás után.  2-2. Jött a hajrá,  Kodela, valamint Sás hagyott ki ordító egy az egyben helyzetet, majd ezek után jött Vaderna, igen, nem lett elírva félpályás lövése, – eredeti célját máig homály fedi – amely a takarásban álló Kovács Róbert előtt még ráadásul le is pattant: a megdermedt kapus mellett a hálóban landolt a labda a 30. percben, potya…. 2-3. A semmiből előtört gól hatására a Hamza cserepad megint csak aktivizálódott, Dunai és Varga vezetett megint ígéretes akciókat a már sokadik egyenlítésért, volt löbbölt labda, ívelés, ami elképzelhető, ám Bihariék erősen állták a sarat. A mezőnyben gyakran eltűnt Kovács Zoltán persze ekkor aktivizálta magát – mikor nem – , a végig jól védekező Máté és Bihari mellett hintett két cselt, és a védjeggyé vált, utánpótlás fociedzők agyrémeként ismert csőrös rúgással egyenlített már-már menetrendszerűen. 3-3. A végletekig kiélezett meccs ekkor ért a hajrájához, egymást érték a becsúszások és a kemény belépők, ld. Kodela és Várhomoki A. párharca. A slusszpoén azonban hátramaradt, a 3 pontért görcsösen küzdő gárdák közül végül a Hamza került ki győztesen, szinte az utolsó percben Horváth szöglete után Arányi bólintott és fejelt a meccs végére már kissé elfáradt Lobogó védők gyűrűjében, a 38. percben 4-3. Egyenlítésre már nem volt ideje Bihariéknak, a Hamza „hosszabb cseresorának” köszönhetően begyűjtötte a 3 pontot, ezzel megszilárdította helyét a biztos bennmaradók között a joggal csalódott, háromszor is vezető Vörös Lobogóval szemben. Konklúzió: egyre sűrűbb az A-liga alvége, ha végre kitavaszodik, a mostanihoz hasonlóan jó pár színvonalas meccs is kisülhet még.

 

Jók: Kodela, Szlivka ill. Horváth, Várhomoki G.

 

Dohány Gábor

 

Az összeállításért külön köszönet a tudósításokat rendelkezésünkre bocsájtó Várhomoki Ambrusnak, valamint a tollat ragadó Dohány Gábornak.

 

 

 

 
celte.jpg
csapatkep (58).JPG
Oldalainkat 41 vendég böngészi